A Rúna szó azt jelenti: titkos jelek. Többnyire a vikingekkel hozzák összefüggésbe, de a kelta és germán népek is használták a rúnákat. Nem csak a szó hétköznapi értelmében használták ábécéként, hanem ahogy a szó is jelzi, a tudás titkos szimbólumai is voltak. Amikor egy szent ábécét leírnak, és világi célokra használnak fel, akkor a titkos tudás el kezd szétszóródni, és esetleg örökre elveszhet.

Úgy tűnik pontosan ez történt a rúnákkal is, az utóbbi néhány évszázadban. A latin ábécé betűi önmagukban nem jelentenek semmit, de a rúna betűi, vagy a héber ábécé 22 betűjénél ez nem így van. Minden egyes rúnának, vagy héber betűnek meg van a maga jelentése, üzenete, sőt több jelentést is sugall. A rúnákat legtöbbször jóspálcikákra vésték, így kevés korai lelet maradt meg. Azonban rúna feliratokon, amiket tárgyakra, gyakran sírkövekre véstek, számos kőemlék maradt meg Európa szerte. Ebben az időszakban számtalan helyen fellelhető, érméktől koporsóig, egyes helyeken, pedig az Egyház is áldását adta használatukra. Még a közemberek is le tudtak írni egyszerű rúna-varázsigéket.

Sajnos, amikor az egyház ádáz küzdelmet indított „az ördög kiűzésére Európából” címen, ennek a többi mágikus művészettel együtt a rúna is áldozatul esett. A rúnamestereket száműzték, vagy bujdosásra kényszerültek, s a rúnák tudománya velük együtt sírba szállt, csaknem teljes egészében. Bár egy része titokban fennmaradt, ma már bizonyos esetekben szinte lehetetlen elkülöníteni az ősi hagyományt a modernebb ezoterikus filozófiáktól.

Amikor az északi törzsek kezdték átvenni az itáliai ábécét saját szimbólumrendszerükbe, profán és vallásos életük szempontjai szerint adtak a betűknek neveket, ily módon átalakítva egyszerű piktogrammjaikat egy mágikus ábécébe, majd ezeket talizmánként, mágikus feliratokként és jóslásra használták. A Rúna ábécé saját neve „Futhark” A „Futhark” név, akárcsak az „ábécé”, a rúnasor első néhány betűjéből adódik. Ez a sor eltér a latin ábécétől, és különleges helyet biztosít az alfabetikus írásjelek között. A futhark eredetileg 24 jelből állt, F-fel kezdődött és O-val végződött, a mai Svédország, Norvégia, Dánia és Észak-Németország területén élt északi germán törzsek használták. Ezt a rúnaábécét „ó-„vagy „germán futhark” néven ismerjük. Akadtak ettől eltérő számú futharkok is, mint pl. az angolszász, vagy fríz, melyben 33 betű volt, és olyanok is, amelyek 23 vagy 28 betűből álltak, de ezektől is eltérően ismeretesek 26 vagy akár 16 betűs sorozatok is.

A második világháború után roppant ellenszenv övezte a rúnákat, mivel a nácikkal hozták kapcsolatba. Egyenruháikon a rangjelzésekre is rúna jeleket használtak. Ennek köszönhetően a háború után szinte teljesen eltűntek a rúnák Európából, és csak igen keveset írtak róluk egészen az ötvenes-hatvanas évekig. A nyolcvanas évek közepe táján, a „New Age”-mozgalmak és a pogány vallások újjáélesztése idején világszerte rohamosan terjedt a rúnák népszerűsége. A kelta kultusz újjáéledésével egy időben, hiszen a kelták papjai a Druidák is használták a rúnákat. Talán ez is közrejátszik abban, hogy ismét kezd népszerűségnek örvendeni ezoterikus körökben.

A rúnákat csupán írásként értelmezni, éppen olyan téves, mintha megpróbálnánk a kínai I Ching 64 tigrammját, ábécéként használni. Akkor mire is használhatók a rúnák? Függetlenül attól, hogy hívők vagyunk-e, vagy sem, hogy milyen politikai vagy vallási meggyőződésünk van, a rúnák mindig képesek nekünk segítséget adni, ha egy ideig hajlandóak vagyunk a hatalmukra bízni magunkat, és figyelünk üzeneteikre. A rúnák viszont veszélyessé is válhatnak, ha túlértékeljük saját rúnatudásunkat, vagy annyira a hatalmukba kerülünk, hogy függővé válunk, ahogy ez más jóstechnikáknál is előfordulhat.

Hogyan bánjunk a Rúnákkal? Ha valaki a rúnákkal akar foglalkozni, először is be kell szereznie egy rúna készletet. Napjainkban ez legkönnyebben rúna kártya formájában tehetjük meg, ez ma Magyarországon a legkönnyebben hozzáférhető forma. Jó, ha a hozzávaló könyvet is megvesszük, hogy segítségünkre legyen a kezdeti lépéseknél. Gondoljunk azonban arra, hogy a rúnák eredetileg kis kövecskékre, csontocskákra, esetleg falapocskákra vésett jelek voltak. Minél „igazibbat” szeretnénk, annál inkább forduljunk ezek felé a formák felé.

A rúnajóslás sajátságos technikája első sorban a rúnadobás: Ami úgy történik, hogy ezeket a kövecskéket egy zacskóban összerázogatjuk, majd a földre, asztalra vagy egy éppen erre a célra felavatott tálcára kidobjuk őket, és így értelmezzük. Azokat értelmezzük, amelyeknek a képes fele látszik, és olyan módon, hogy amelyik közelebb van hozzánk, az történik meg a leghamarabb, amelyik a legtávolabb az a legkésőbb. És így tovább, attól függően, hogy milyen távolságra vannak a kérdezőtől. Így ha kártyalapokat használunk, akkor ettől a rúnákra jellemző technikától el kell tekintenünk, és a kártyalapoknál szokásos technikákat kell alkalmaznunk. Ami persze tökéletesen megfelelhet, amíg a kezdeteknél tartunk a rúnákkal való ismerkedésben.

Persze akadnak olyan gyönyörű rúnakártyák, amiknek képi ábrázolása olyan beszédes, és varázslatosak a rajzaik, hogy teljesen hatalmukba kerítik a szemlélőt, a képi segítség, pedig hajlamossá tehet arra, hogy többre értékeljük a képet, mint az Ősi motívumot. Figyelnünk kell az ilyen csapdákra is, a kártya nem rúnakő. A későbbiekben, az ismerkedés után, kreatív módon készíthetünk magunknak rúna köveket, fából, vagy kavicsokra vésve, esetleg kiégethető gyurmából. Fantáziánk, tehetségünk, és egyéniségünk szerint.

A rúnajóslás nem csak jövőbelátás! A rúnák tanácsot is adnak, hogy hogyan alakítsuk életünket, hogyan hozzuk összhangba akaratunkat az univerzum céljaival. Mivel a rúnák nem csak szimbólumai a sorshatalmaknak, hanem képviselői is, így a velük való foglalkozás egyfajta mágikus tevékenység. A rúnákat használhatjuk védelmezőként, talizmánként, vagy amulettként. A rúnákat ezért nem csak jóslásra, hanem a rúnamágiára is használhatjuk, mégpedig többféleképpen.
Rúnákkal csak akkor foglalkozzunk, ha a megfelelő körülményeket meg tudjuk teremteni, rá tudunk hangolódni, és elég időnk van rájuk. Ugyan úgy ahogy a Tarot kártyát, a rúnáinkat is jó, ha beavatjuk. A Rúna beavatására is több módszer van. A legegyszerűbbtől, a napokig, sőt, hetekig tartó kifinomult rúnaszertartásig. A rúnák hangzásértéke éppen olyan varázserejű lehet, mint a mantráké, vagy a jól ismert Om hangzás, hiszen a hangok rezgése az ami itt is szerepet játszik, ezeket általában erőteljesen, hosszan elnyújtva kell rezegtetnünk. A rúnákat testünkkel is ábrázolhatjuk. Így a rúna-mágus minden testrésze inkarnálja a rúna erejét. Ezt tekinthetjük egyfajta rúna jógának is.

A legfontosabb, amit a rúnákról tudnunk kell, hogy a velük való foglalkozás nagyon bonyolult, és összetett folyamat, óriási figyelmet és odaadást igényel. Ha erre képesek vagyunk, a rúnák olyan hatalmas erővel, tisztánlátással, és tudással ajándékoznak meg minket, amit ebben a pillanatban elképzelni sem tudunk.