| A Kviddics
a varázslók sportja, seprűnyélen játszák. Egy csapat hét játékosból
áll, így a mérkőzéseken a két csapattal és a bíróval együtt 15
ember emelkedik a síp szavára a levegőbe.
A csapatban három hajtó van, akik egymásnak dobálnak egy kerek, piros bőrlabdát, a kvaffot,
és megpróbálják bedobni a pálya végen álló három, 15 méter
magas karika egyikébe. Ha egy hajtó gólt dob, a csapata 10 pontot
kap. A karikákat az őrző védi.
A játékosok között két nagy vasgolyó, a gurkó cikázik, és megpróbálja lelökni a játékosokat a seprűről. A két terelő egy
ütő segítségével próbálja a csapattársaitól minél messzebb, és az
ellenfél felé terelni őket, hisz a gurkó mindig a legközelebbi játékost
támadja meg.
A fogónak a legnehezebb a feladata. Egy dió nagyságú, szárnyas labdát, a cikeszt
kell elkapnia. Amelyik csapat fogója elkapja a cikeszt, a csapat 150
pontot kap, és a meccsnek azonnal vége van. Ezért nagyon változatos a
Kviddicsmeccsek hossza; volt amikor néhány másodperc alatt elkapták a
cikeszt, ám egyszer hat hónapig is eltartott a meccs, a végén
mindkét csapat abbahagyta. A fogókkal szoktak a leggyakrabban
szabálytalankodni.
A Roxfortban egy tanév során mind
a négy ház megküzd egymással. A házak kiválasztják a hét legjobb
játékosukat, és egész évben szorgalmasan eddzenek, hiszen ha nyernek,
megkapják a ezüst Kviddicskupát. A Roxfortból kikerülve különböző
kviddicsklubokba járhatnak, sőt ha nagyon
jók, akár a nemzeti válogatottba is bekerülhetnek, hogy aztán 3 évente
Európa vagy 4 évente Világkupadöntön is játszassanak. A kviddics ma már
tömegsporttá vált, egyetlen más seprűs játék se vonzott soha ennyi
embert. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
